18.rész

Amilyen lassan csak tudtam annyira lassan mentem, de tudtam ezt a beszélgetést nem fogom megúszni. Louis már rég fent van én pedig még csak most szállok be a liftbe. Miért nem tudtam én befogni a számat? Miért kellett nekem elmenni bulizni vagy ennyit inni? A lift felért a megfelelő emeletre így megindultam a szobánk felé. A kezeim remegne, szívem eszeveszett tempóban vert és nem tudtam megnyugtatni magam. Nem tudom mi lesz ennek a beszélgetés vége. Örökre megutál, nem fog velem beszélni és el fogom veszíteni. Nagy valószínűséggel elveszítem. Vagy egyszerűen azt fogja mondani legyünk egyszerűen barátok. Nem tudom mire készüljek fel lelkileg, de próbálok a legrosszabbra nehogy meglepetés érjen. Lassan nyitok be a szobába ugyanis nem tudom mire számítsak. Louis nagy mosollyal az arcán ült a kanapén és a tévét bámulta. Minek örül ennyire? Talán annak, hogy megalázhat? Nem merek rá nézni. Össze vagyok zavarodva, nem tudom mire is számítsak. 
- Nem ülsz le? - kérdi felém fordulva
Lehajtott fejjel megyek az egyik fotelhez ami tőle legtávolabb van amibe belefészkelem magam. Csend állt be közénk ami az én részemről nagyon kínos. Nem bírtam már ezt az elviselhetetlen csendet így kénytelen voltam megszólalni.
- Miről szeretnél beszélni? - suttogom, de tudom tisztán hallja.
- Emlékszel mit mondtál tegnap? - kérdi mire egy aprót bólintok - Most őszintén válaszolj! Komolyan mondtad azt amit mondtál? Tényleg azt érzed? 
Mondjam el neki az igazat? De hát miért ne? Majd csak kisül belőle valami. Nekem már mindegy. És egyébként is neki nem fogok hazudni. Nem tudnék utána a szemébe nézni amit nagyon bánnék.
- Igen! - suttogom olyannyira halkan, hogy nem is biztos hallotta
Félénken ráemelem a tekintetem, de arcáról semmilyen érzelmet nem tudok leolvasni. Belülről romokban heverek, de ezt kívül nem mutatom. Folyamatosan engem néz amitől ég a bőröm. Halványan elmosolyodik és elővesz a zsebéből egy kis dobozt. Most mit akar? Mi volt az a mosoly? Mondjon már valamit vagy legalább csináljon. Ah. Feláll és egyenesen leül a mellettem lévő kanapéra ami nagyon közel van az enyémhez. Tenyerem izzad, szívem hevesen ver, vérnyomásom az egekben van. A kezembe nyomja a kis dobozt én pedig érdeklődve nézem. Lassan magam elé helyezem és óvatosan leszedem a tetejét. Ahogy meglátom mi is van benne szám elé kapom a kezem. Egy arany nyaklánc van, kis kövekkel körberakva és bele van írva egy "I LOVE YOU" felirat. Most ezt csak szórakozásból adja ide, hogy még jobban szórakozhasson rajtam. 
- Ezt azért kapom mert......? - nézek felé kérdőn
Észre sem vettem mennyire közel van az arcomhoz.
- Mert szeretném ha a barátnőm lennél? - suttogja ajkaimra
Nem hiszek a fülemnek. Komolyan azt akarja, hogy a barátnője legyek? Nem ilyen nincs. Hiszen hogy néznék már ki az oldalán. Hiszen ő egy világsztár én pedig egy nyomorék focista. Egy könnycsepp gördül le az arcomon amit nem tudok visszafogni. Kezeim nyakára tekerem és megcsókolom. Hasamban érzek valamilyen bizsergést ami jó érzéssel tölt el. Most először érzek ilyet. Eddig soha életemben nem. Pedig eddig azt hittem voltam már szerelmes. Igen csak hittem, de az amit Louis iránt érzek sokkal több mint akkor. De Louis kérésére igent mondjak? Mi van akkor ha vissza kell mennem? Vagy ha turnén talál magának egy szebb lányt és elhagy miatta? Vagy elmennek bulizni és részegen megcsal. Na, jó teljesen össze vagyok zavarodva. Meg hogy néznék már ki Louis mellett? Nem tudok normálisan menni sem. Mit fognak rólam gondolni. Nem tudom, de válaszolnom kell neki.