24.rész

Lena szemszöge

Tudom mit kell tennem. Vagyis mit nem kellett volna tennem. Nem kellett volna gyáva módon elfutnom Louis elől. Azért is rohantam el mert féltem mit reagált volna rá. Féltem, hogy egyszerűen elküld a halálba és, hogy oldjam meg egyedül a gondjaim. Mire rájöttem, hogy vissza kell mennem eltelt 7 hónap. Igaz rátett egy lapáttal Kitti is ugyanis ha ő nem pakolt volna nekem össze és rakott volna ki akkor most nem ülnék egy repülőn 8 hónapos terhesen Angliába tartva. Azt hozzá kell tennem, hogy Kittit magammal rángattam ugyanis mondtam neki ha ő nem jön én sem megyek sehova. Beadta derekát mivel az elmúlt időszakban jobban összenőttünk mint bármikor. Rengeteget segített és segített átvészelni ezt az időszakot. Tudom a fiúk most egy kis szüneten vannak ugyanis vége a turnéjuknak. Azért kíváncsi leszek Louis képére. Nem tudom mit fogok neki mondani vagy, hogy ő mit fog reagálni, de biztos meg fog lepődni. Lehet azt mondja húzzak el. Akkor nem tudom mit fogok reagálni, de az a végleges összeroppanásomat jelentené. A repülő pontban délben szállt le a londoni reptéren. Ahogy leszálltunk a fejünkre húztuk a kapucnikat majd elhagytuk az épületet. Senkinek sem szóltam az érkezésemről így nem voltak rajongók vagy újságírók. Fogtunk egy taxit, betettük a csomagjainkat a csomagtartóba, beszálltunk, lediktáltam a címet majd vártam, hogy megérkezzünk. Ideges voltam mert nem tudom mire számítsak. A lehető legrosszabbra is felkészültem nehogy váratlanul érjen. Nm tudom mit fog reagálni és ez elbizonytalanít. Kitti csodálkozva nézi a város ugyanis még nem volt itt.  Egy utcával lentebb kirakott minket a sofőr, kifizettük és már el is ment. Lassan sétáltam London utcáin. Össze vagyok zavarodva és még mindig nem tudom jól döntöttem e. Nem vagyok 100%-ig biztos, hogy vissza kellett volna jönnöm. Igazból fogalmam sincs mit várok tőle. Ha jól tudom lehet még barátnője is van, de ez igazából engem kicsit sem hat meg. Na, jó magamnak nem fogok hazudni. Baromira nehezen viselem úgyhogy Kitti a gép közelébe sem engedett az elmúlt 1 hónapban. Észre sem vettem milyen gyorsan ideértünk a házhoz. Az emlékek elöntötték az agyam. Minden ehhez a házhoz köt. Sóhajtottam egyet majd csöngettem. Kitti szorongatta a kezem ezzel jelezve, hogy itt van velem. Kinyílt az ajtó és Liam lépett ki rajta. Ahogy meglátott tátott szájjal nézett rm és meg sem tudott mozdulni. Állt a nyitott ajtóban és csak nézett. 

- Ki az Liam? - hallok meg egy ismerős hangot majd a hozzá tartozó személyt

Köpni nyelni nem tudok a látványától. Rengeteget változott, de irtó helyes még mindig. 7 hónap után végre láthatom a szerelmemet. Most már tudom életem legnagyobb hülyesége volt, hogy itt hagytam. Mikor tekintetünk összetalálkozott akkor.... Szavakkal nem tudom kifejezni mit éreztem akkor. Mikor leesett neki, hogy én vagyok rohanva jött felém majd zárt karjai közé. Ez volt életem legjobb pillanata. Ahogy átöleltem nyakát kitört belőlem a zokogás. Azon sem csodálkoznék ha elküldene. Szorosan ölel magához ami életem legjobb érzése. 

- Ne sírj! - suttogja fülembe amitől még jobban rám tör a sírhatnék

Mikor egy kicsit lenyugszom szorosabban ölelem magamhoz.

- Sajnálom! - húzódom el tőle

Csillogó szemekkel néz rám én pedig egy hirtelen mozdulattal ajakira tapadok. Ha az előbb azt mondtam a legjobb pillanat volt akkor azt leváltotta ez. A csókja érzéki, szenvedélyes, érzelemmel teli. Nem hiszem el, hogy itt van előttem. A hangos taps sem maradhatott el a többiektől. Halvány mosollyal az arcunkon válunk el egymástól és nézünk a többiekre. Nem mondanak semmit csak egyesével odajönnek és megölelgetnek.

- Örülök, hogy itt vagy! - mondja Liam

- Kittinek köszönjétek! - mosolygok halványan 

- Na, jó mi felmentünk! - mondja Louis majd a csuklómnál fogva húzni kezd

A szobájába beérve rögtön ajkaimnak támad. Annyira hiányzott már ez az érzés. Hajába túrok mire felmordul. Az ágyra dőlünk, de csókunkat nem szakítjuk meg. A derekamat simogatja ahonnan keze fenekemre csúszik. Elmosolyodok ugyanis mindig is ezt csinálta. Mikor elválunk mosolyogva nézzük egymást.

- Hiányoztál! - suttogom

- Te is nekem!

Felállok mellőle majd a tükörhöz állok. Hasamat nézem és azon gondolkozom tetszek a még neki attól, hogy ilyen nagy most a hasam. Karokat érzek a hasam körül tekeredni. Louis karolt át és az állát a vállamra téve nézett rám. Hasamat simogatta, nyakamat pedig csókokkal hintette be. Végre azt érzem, hogy felhőtlenül boldog vagyok. Mindenem megvan amire vágytam. Hangos sikításra lettem figyelmes. Perrie és Dan rohantak be a szobába. Ahogy feléjük fordultam egyszerre öleltek meg. Szorosan visszaöleltem őket ugyanis nagyon hiányoztak. Most már biztosan tudom hülyeség volt lelépnem.