Sarah Benson
Tegnap csináltam életem legnagyobb hülyeségét. Miért nem tudtam az ágyból nézni azt a rohadt focit? Egy kórházban térek magamhoz ahol rögtön a srácok kerülnek a szemem elé. Hol van Lottie? És Louis? A szüleim tudnak róla? Hiszen majd csak három nap múlva töltöm a 18-at. A lábam baromira fáj és megrémít, hogy tudom rosszabb lett mint volt. A térdem alig érzem és ahogy próbálom behajlítani nagyon kicsit megy. Hogy fogok így járni? Ugye nem kell majd tolókocsiban leélnem az életem? Felültem az ágyban mire mindenki rám kapja tekintetét.
- Jól vagy Sarah? Annyira aggódtunk! - mondja Niall majd egy Horan ölelésben részesít
- Igen, de hol van Lottie és Louis? - kérdem
- Louis elment egy kávéért ugyanis egész éjszaka bent volt, Lottie-t pedig nem tudjuk elérni. Vagyis nem veszi fel és nem ír vissza! - mondja Liam
Fel kell dolgoznom a hallottakat. Louis egész éjszaka bent volt mellettem. Ettől melegség járja át a testem. Ahogy eszembe jut Lottie elszomorodok. Itt kéne lennie mellettem ahogy mondta. Megígérte nem fog elhagyni még is most azt csinálja. Persze legyen a pasijával, de szerintem arról sem tud mi van velem. A könnyeim kifolynak a szemeimből pont mikor belép a két Tomlinon. Mindkettő szemében ott van a bűntudat amit nem értek. Persze Lott-nak valamilyen szinten érthető, de Louis-nak mi a baja? Hiszen nem csinált semmit ami miatt bűntudata lehetne. Azt bánja behozott a kórházba? Vagy mi? Lottie mikor meglát azonnal a nyakamba ugrik és hangosan zokogni kezd amitől nekem is sírnom kell. Szép látványt nyújthatunk. Két tinilány egymás nyakába borulva zokog.
- Annyira sajnálom Sarah. Hülye voltam ne haragudj!
- Nem haragszom! - mosolygok rá halványan
Az ajtó kinyílik és egy doki lép be rajta. Most fogja közölni velem a rossz hírt. Lelkiekben felkészülök a legrosszabbakra.
- Jó napot!
- Magának is! - biccentek
- A helyzet az, hogy a lába rosszabbult, de még nem teljesen bénult le. Nem tudom tapasztalta e, de a térdéig van rossz helyzetben a lába. Rosszat jelent, de tud vele járni viszont az elkövetkezendő két hétben mankóval kell járnia és nem léphet anélkül egy lépést sem. Ezzel ne szórakozzon ugyanis le is bénulhat.
Egy hatalmasat bólintok, hogy megértettem. Nekem már mindegy. Hiszen így is nyomorék vagyok. Akkor meg? Ahogy felfogom mit is mondott a doki Lottie nyakába borulva zokogok fel. Miért kell nekem ilyen szerencsétlennek lennem. Elfogadtam, hogy a bokám rossz és mire megszoknám addigra a fél lábam tettem tönkre. Hogy fogok így utcára lépni? Amint kiengednek haza megyek. Mit keresnék itt? Csak feltartanám az embereket és a srácokat is.
- Nyugodj meg Sarah! - simogat Lottie - Számíthatsz rám. Innentől nem hagylak magadra!
Kérdőn néztem rá mire legyintett, de szemei fájdalommal voltak tele. Valami van vele. Méghozzá a sráccal.
- Mit csinált? - kérdem mély hangon amiből csak úgy süt a gyűlölet és a harag
- Megcsalt! - mondja ki Lott mire magamhoz húzom - Ez lényegtelen. Te fontosabb vagy!
- Nem Lott! Nem érdekel a lábam! Te vagy nekem a legfontosabb ember az életemben és az is maradsz. Ugyanúgy érdekel mi van veled! Harry - néztem az említett srácra - ma elviszed Lottie-t bulizni. Nem érdekel mit csináltok csak ma menjen el bulizni! Világos - néztem felváltra mindkettőjükre mire hevesen bólogattak - Mikor engednek ki?
- Ma délután. A tegnapi napot végig aludtad így ma mehetsz! - mondja Louis
- Ez nagyszerű!
Egész nap beszélgetünk viszont az agyamban motoszkál az érzés mi lesz velem? Mit fogok most így csinálni? Hiszen egy nyomorék mit is tudna csinálni? Hogy fogok megélni így? Nem lakhatok életem végéig a szüleimmel. Pasim meg úgysem lesz. Pontosan három órakor veszem kezembe a jól ismert mankókat és indulok el kifelé a kórházból. A srácok végig mellettem vannak ahogy Louis is. Bánt a dolog, hogy nem beszélhetek vele kettesben, de majd a hotelban. A srácok megegyeztek mindenki elmegy és ő marad velem. Mondtam elleszek egyedül, de erősködtek és Louis-t szavazták meg. Mikor kiléptünk az ajtón több száz vaku villant fel és annál is több riporter volt előttünk. Valahonnan vagy 10-20 biztonsági mellénk csapódott és két kocsiba ültettek minket. Egyikbe kerültem én, Harry és Louis, a másikba pedig a többiek. A lábam feltettem az ülésre és úgy nyugtattam le magam. Megint minden rólam fogsz szólni. Pedig kezdtek elfelejteni. Minden arról fog szólni, hogy nyomorék vagyok.
- Srácok én hazamegyek! - mondom rájuk nézve
- Ige, megyünk a hotelba! - nézett hátra Harry
- Nem, én Angliába! Mindenkit feltartanék és ez így nem jó. Aggatnék és mindenki csak piszkálna amiért nem tudok még normálisan sem lépni. Feltartanálak titeket is és szerintem Paul is haza akar küldeni.
- Dehogy is mész te Angliába! - csattan fel Louis - Amiket az előbb mondtál verd ki a fejedből ugyanis nagy hülyeség. Nem aggatsz senkinek. És én beszéltem Paul-al azt mondta nyugodtan maradhatsz!
- Nem. Feltartanék mindenkit és milyen lenne már, hogy egy nyomorék van veletek a turnén! - fakadok ki
- Nem vagy nyomorék csak baleseted volt! - mondja Louis szomorúan
Felsóhajtok és megrázom a fejem. A hotel előtt senki sincsen aminek iszonyúan örülök. Besétálunk a hotelba, be a liftbe onnan pedig a szobába. A szüleim tudnak a balesetről? Mit szólnak hozzá? Egyáltalán még érdeklem őket, vagy már le se szarnak. Miért is törődnének velem. Louis beszólt el kell mennie, de két óra múlva jön. Oké nekem nyolc. Lehunyom a szemem amit később csak a csengő zavaró hangjára nyitom ki. Mi a fasz? A mankót elveszem magam mellől majd lassan kisétálok az ajtóig aminek a túloldalán már valaki nagyon türelmetlen. Kinyitom az ajtót és azonnal vissza is vágnám. Mit keres ő itt? Nem kellene itt lennie! Menjen vissza Angliába. Lábával megtámasztja az ajtót így nem tudom becsukni.
- Pakolj össze jössz velem haza! -mondja ridegen a bátyám amitől állam a padlót súrolja
Hogy képzeli idejön és köszönés nélkül csak úgy azt mondja megyek vele. Most már csak azért sem fogom megtenni. Eddig úgy terveztem, de mivel idejött nem fogok neki örömet szerezni. Hagyjon engem békén és foglalkozzon a csajával. Vagy lehet kidobta a csaj amin nem is csodálkoznék.
- Nem, szerinted ha idejössz akkor majd rögtön ugrok és megyek veled. Ha ezt hitted nagyon rosszul ismersz ugyanis nem megyek sehova.
Félretol az ajtóból majd besétál. Hogy lehet valaki ilyen pofátlan? És nekem ő a bátyám? Mert ha igen akkor inkább mondom azt, hogy egyke vagyok.
- Igen és most összepakolsz és indulunk haza! Nem hagyom, hogy ezekkel maradj csak jobban romlani fog az állapotod! - mondja ridegen, érzelemmentesen
- Ne vedd őket a szádra! - emelem meg a hangom amitől elképedve nézett rám - Nem megyek sehova!
- Jaj, de nagy haverok lettetek! Mit mondtak amitől így meghülyültél? - röhög lenézően
- Állítsd már le magad! - kiabálok rá mert kezd elszakadni a cérna - Tudod mi van nekik ami neked nincs meg velem szemben? A bizalom amit ők megnyertek te pedig elvesztetted! - mondom mélyen a szemeibe nézve
- Nem érdekel most szépen hazajössz és tanulni fogsz! - mondja
- Nem! Semmi közöd mit csinálok úgyhogy húzz el innen!
- Miért akarsz ennyire itt maradni? - kérdez rá - Miért maradnál itt? Hiszen minek kellenél nekik? Nyomorék vagy! - röhög képen
Az utolsó két szava miatt elkap a sírógörcs. Hogy mondhatott ilyet? Egy részben igaza van, ezt tudom, de nem kellene n a fejemhez vágnia hiszen elméletileg a bátyám. Könnyeim gyülekeznek, de nem engedem szabadjára őket. Közelebb megyek hozzá a mankó segítségével majd kezem meglendítem ami arcán csattan. Kikerekedett szemekkel néz rám és szemeibe gyűlöleten kívül semmi más nem lehet kivenni.
- Most azonnal pakolj össze! - üvölt rám amitől megrémülök és ezt ő is észreveszi mivel elvigyorodik - Most húzz és pakold össze a holmid!
- Nem! - üvöltök rá a következő pillanatban pedig a földön vagyok
A számhoz kapok ami fel van repedve és folyik belőle a vér. Megütött. Lehajol hozzám majd ad még kettőt amitől arcom sajogni kezd. Hogy teheti ezt velem? A földön összekuporodva már nem tudom visszatartani a sírást.
- Gyenge vagy! Hülye kurva! - előttem áll mire kezeim lendítem és eltöröm rajta a mankóm egyik felét
Felszisszen aztán elhagyja a helységet. A nappali közepén összekuporodva sírok és nem tudom abbahagyni. Nem pont a fizikai fájdalom miatt, hanem a lelki miatt amit most a "bátyám" okozott. Miért csinálta ezt? Attól mert nem megyek haza még nem kellene megvernie! Nem tudom abbahagyni a zokogást. Ki lenne rá képes? Én biztosan nem. Nyílik a szobaajtó így tudom ki jött be rajta.
- Sarah mi történt? - guggol le elém mire rá emelem a tekintetem amitől arca eltorzul - Ki volt itt? Ki csinálta? Mi van?
Nem tudok megszólalni csak zokogva ölelem magamhoz amit viszonoz. Szarul nézek ki, de ezzel nem foglalkozom. Ez a legkisebb gondom.
- Elmondod? - kérdi mire kicsiket bólogatok
Mikor megnyugszom veszek egy hatalmas levegőt majd kifújom a bent tartott levegőt.
- Itt volt a bátyám, hogy menjek haza, de mondtam nem megyek sehova. Elkezdtünk veszekedni majd mikor azt mondta rám nyomorék pofon vágtam amitől jobban kiborult és behúzott egyet amitől a földre estem és utána is. Mielőtt elment volna azt mondta rám kurva ami miatt eltörtem rajta a mankóm! - ezt a pár mondatot körülbelül negyedóra alatt mondom el neki mert mindig elkap a sírás
Ezt nem fogom senkinek sem elmondani neki és ezt el is mondtam neki. Szerencsére megértett aminek nagyon örültem. Egész délután beszélgettünk majd fürdés után nekiálltunk filmet nézni. Eszembe jutott valami így egy mankóval próbáltam kiügyeskedni magam amin Louis jókat mosolygott.
- Nem, hogy segítenél kinevetsz! - mérgelődöm
- Nem nevetlek ki csak szórakoztató vagy! De segítek!
Hirtelen kezében találtam magam én pedig átöleltem a nyakát. Olyan jó érzés így lenni. Mintha az övé lennék, ő pedig az enyém. Milyen jó érzés lenne ezt így kimondani. Nem, nem nem gondolhatok ilyenekre. Louis hangja zökkentett vissza a valóságba amitől elmosolyodtam.
- Hova vigyem kisasszony?
- A konyhába uram!
Bementünk a konyhába ahol a konyhaszekrényhez mentünk. Kivettem a hatalmas zacskó édességet majd az ölembe ejtettem.
- Honnan van neked ennyi édességed?
- A húgod megzsarolt. Ezt kaptam azért mert veled vagyok egy szobában! - mosolygok rá
- Vagyis csak az édességért vagy velem!
- Nem! - ha tudná, hogy mennyire nem - Van még fagyim is.
- Hozod?
- Ja!
Egy nagy szatyor édességgel, egy doboz fagyival és egy darab répával tértünk vissza. Tudni kell rólam imádom a répát, de csak nyersen. Ahogy beértünk a szobába Louis lerakott az ágyra majd befeküdt mellém. Bekapcsolt valami filmet majd mellkasára vont. Vigyorogva ettem meg a répát amin csak nevetni tudtunk mindketten. Annyira nem foglalkoztam mit csinálok, hogy megettem két liter fagyit, három zacskó csipszet és 4 tábla nagy Milkát. Nem is akármilyet. A kekszeset és a nagyobb fajtából. Mikor vége lett a filmnek Louis kiszállt az ágyból én pedig elterültem és a hasamat fogtam.
- Hogy tudsz ennyi édességet enni? - röhög rajtam - Niall egyébként kinyír ha megtudja, hogy nélküle ettél meg ennyi édességet.
- De nem ettem gumicukit így semmi értelme sem volt!
- Anyám!
Ezután hajnalig beszélgetünk és ismerkedünk egymással. Olyan jó vele beszélgetni és megismerni. Hulla fáradt vagyok, de ezt nem érzem csak hajnali kettő fele mikor már csak fekszünk egymás mellett. Tudom holnap is fáradt leszek, de tovább megyünk így nem tudok sokáig aludni.
- Pakolj össze jössz velem haza! -mondja ridegen a bátyám amitől állam a padlót súrolja
Hogy képzeli idejön és köszönés nélkül csak úgy azt mondja megyek vele. Most már csak azért sem fogom megtenni. Eddig úgy terveztem, de mivel idejött nem fogok neki örömet szerezni. Hagyjon engem békén és foglalkozzon a csajával. Vagy lehet kidobta a csaj amin nem is csodálkoznék.
- Nem, szerinted ha idejössz akkor majd rögtön ugrok és megyek veled. Ha ezt hitted nagyon rosszul ismersz ugyanis nem megyek sehova.
Félretol az ajtóból majd besétál. Hogy lehet valaki ilyen pofátlan? És nekem ő a bátyám? Mert ha igen akkor inkább mondom azt, hogy egyke vagyok.
- Igen és most összepakolsz és indulunk haza! Nem hagyom, hogy ezekkel maradj csak jobban romlani fog az állapotod! - mondja ridegen, érzelemmentesen
- Ne vedd őket a szádra! - emelem meg a hangom amitől elképedve nézett rám - Nem megyek sehova!
- Jaj, de nagy haverok lettetek! Mit mondtak amitől így meghülyültél? - röhög lenézően
- Állítsd már le magad! - kiabálok rá mert kezd elszakadni a cérna - Tudod mi van nekik ami neked nincs meg velem szemben? A bizalom amit ők megnyertek te pedig elvesztetted! - mondom mélyen a szemeibe nézve
- Nem érdekel most szépen hazajössz és tanulni fogsz! - mondja
- Nem! Semmi közöd mit csinálok úgyhogy húzz el innen!
- Miért akarsz ennyire itt maradni? - kérdez rá - Miért maradnál itt? Hiszen minek kellenél nekik? Nyomorék vagy! - röhög képen
Az utolsó két szava miatt elkap a sírógörcs. Hogy mondhatott ilyet? Egy részben igaza van, ezt tudom, de nem kellene n a fejemhez vágnia hiszen elméletileg a bátyám. Könnyeim gyülekeznek, de nem engedem szabadjára őket. Közelebb megyek hozzá a mankó segítségével majd kezem meglendítem ami arcán csattan. Kikerekedett szemekkel néz rám és szemeibe gyűlöleten kívül semmi más nem lehet kivenni.
- Most azonnal pakolj össze! - üvölt rám amitől megrémülök és ezt ő is észreveszi mivel elvigyorodik - Most húzz és pakold össze a holmid!
- Nem! - üvöltök rá a következő pillanatban pedig a földön vagyok
A számhoz kapok ami fel van repedve és folyik belőle a vér. Megütött. Lehajol hozzám majd ad még kettőt amitől arcom sajogni kezd. Hogy teheti ezt velem? A földön összekuporodva már nem tudom visszatartani a sírást.
- Gyenge vagy! Hülye kurva! - előttem áll mire kezeim lendítem és eltöröm rajta a mankóm egyik felét
Felszisszen aztán elhagyja a helységet. A nappali közepén összekuporodva sírok és nem tudom abbahagyni. Nem pont a fizikai fájdalom miatt, hanem a lelki miatt amit most a "bátyám" okozott. Miért csinálta ezt? Attól mert nem megyek haza még nem kellene megvernie! Nem tudom abbahagyni a zokogást. Ki lenne rá képes? Én biztosan nem. Nyílik a szobaajtó így tudom ki jött be rajta.
- Sarah mi történt? - guggol le elém mire rá emelem a tekintetem amitől arca eltorzul - Ki volt itt? Ki csinálta? Mi van?
Nem tudok megszólalni csak zokogva ölelem magamhoz amit viszonoz. Szarul nézek ki, de ezzel nem foglalkozom. Ez a legkisebb gondom.
- Elmondod? - kérdi mire kicsiket bólogatok
Mikor megnyugszom veszek egy hatalmas levegőt majd kifújom a bent tartott levegőt.
- Itt volt a bátyám, hogy menjek haza, de mondtam nem megyek sehova. Elkezdtünk veszekedni majd mikor azt mondta rám nyomorék pofon vágtam amitől jobban kiborult és behúzott egyet amitől a földre estem és utána is. Mielőtt elment volna azt mondta rám kurva ami miatt eltörtem rajta a mankóm! - ezt a pár mondatot körülbelül negyedóra alatt mondom el neki mert mindig elkap a sírás
Ezt nem fogom senkinek sem elmondani neki és ezt el is mondtam neki. Szerencsére megértett aminek nagyon örültem. Egész délután beszélgettünk majd fürdés után nekiálltunk filmet nézni. Eszembe jutott valami így egy mankóval próbáltam kiügyeskedni magam amin Louis jókat mosolygott.
- Nem, hogy segítenél kinevetsz! - mérgelődöm
- Nem nevetlek ki csak szórakoztató vagy! De segítek!
Hirtelen kezében találtam magam én pedig átöleltem a nyakát. Olyan jó érzés így lenni. Mintha az övé lennék, ő pedig az enyém. Milyen jó érzés lenne ezt így kimondani. Nem, nem nem gondolhatok ilyenekre. Louis hangja zökkentett vissza a valóságba amitől elmosolyodtam.
- Hova vigyem kisasszony?
- A konyhába uram!
Bementünk a konyhába ahol a konyhaszekrényhez mentünk. Kivettem a hatalmas zacskó édességet majd az ölembe ejtettem.
- Honnan van neked ennyi édességed?
- A húgod megzsarolt. Ezt kaptam azért mert veled vagyok egy szobában! - mosolygok rá
- Vagyis csak az édességért vagy velem!
- Nem! - ha tudná, hogy mennyire nem - Van még fagyim is.
- Hozod?
- Ja!
Egy nagy szatyor édességgel, egy doboz fagyival és egy darab répával tértünk vissza. Tudni kell rólam imádom a répát, de csak nyersen. Ahogy beértünk a szobába Louis lerakott az ágyra majd befeküdt mellém. Bekapcsolt valami filmet majd mellkasára vont. Vigyorogva ettem meg a répát amin csak nevetni tudtunk mindketten. Annyira nem foglalkoztam mit csinálok, hogy megettem két liter fagyit, három zacskó csipszet és 4 tábla nagy Milkát. Nem is akármilyet. A kekszeset és a nagyobb fajtából. Mikor vége lett a filmnek Louis kiszállt az ágyból én pedig elterültem és a hasamat fogtam.
- Hogy tudsz ennyi édességet enni? - röhög rajtam - Niall egyébként kinyír ha megtudja, hogy nélküle ettél meg ennyi édességet.
- De nem ettem gumicukit így semmi értelme sem volt!
- Anyám!
Ezután hajnalig beszélgetünk és ismerkedünk egymással. Olyan jó vele beszélgetni és megismerni. Hulla fáradt vagyok, de ezt nem érzem csak hajnali kettő fele mikor már csak fekszünk egymás mellett. Tudom holnap is fáradt leszek, de tovább megyünk így nem tudok sokáig aludni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése