1 héttel később
Ma kezdhetek el újra focizni viszont a lábam semmit sem javult csak romlott. Akkor sem fogok elmenni dokihoz. A foci a mindenem és tuti abba kellene hagynom egy ideig. A suliban a tesiket is kibírom akkor az edzés sem lehetetlen. Reggel ahogy felkeltem öltözni kezdtem mert késésben voltam.
Felvettem egy kényelmes szettet ami alól még a lábam sem látszik ki. Kötözöm és kenem is valamilyen krémmel, de nem használ. Lesántikáltam a konyhába ahol már normálisan léptem. Megittam egy kávét majd megkértem Dave-et vigyen el. Szerencsére meg is tette. A sérülésemről egyedül Lottie tud akivel nagyon jóban lettünk. Ma edzés után megyek át hozzájuk is úgyhogy örülök. Felsétáltam a terembe és leültem a helyemre.
- Sarah nem lesz ez így jó! Mutasd meg a lábad egy dokinak! - mondta aggodalmasan Lottie
- De akkor abba kellene hagynom a focit. Azt pedig nem akarom. A témát zárjuk is le!
Felsóhajtott majd inkább a délutánról beszélgettünk. Azt mondta készüljek fel a családjára mert már nagyon várnak. Fizzy-vel már találkoztam és ő is nagyon jó fej. A nap unalmasan telt semmi érdekes nem történt. Viszont mikor kicsöngettek az utolsó óráról remegő kezekkel indultam meg Lot-al az oldalamon a stadionba. Kijelentette, hogy ő is jönni akar. A fiúk szokásosan hülyéskedtek és nem bírtak magukkal. Mikor beléptem éljenezni és fütyülni kezdtek.
- Skacok nyugi van! - csillapítottam őket
Negyed óra múlva az edző lépett a pályára és kijelentette 10 kör futás. fájdalmas képpel néztem Lottie-ra aki rosszallóan rázta a fejét. Elkezdtük a futást amit én alig bírtam ki. Mikor az utolsó két kört futottam pár könnycsepp lecsordult az arcomon. Mikor kész lettem leültem a lelátók alá és térdeimre hajtottam a fejem. Borzasztóan fáj a lábam. Most alig tudok lábra állni.
- Mi van Sarah? - hallottam meg Lottie hangját
- Semmi! - rázom meg a fejem
- Nem lesz ebből jó! Komoly bajod is lehet ha már eddig nem lett.
- Nem megyek el dokihoz. A bajnokságot végig csinálom.
Felálltam és visszabattyogtam a srácokhoz. A srácok többször is megkérdezték mi a bajom, de egy egyszerű semmivel mindig lerendeztem. Az edzés végét ennyire még nem vártam. Az edző mondta szombaton van az első bajnoksági meccs. Mikor a többiek elmentek én az edzőhöz mentem.
- Sarah ma nem voltál formában. Minden rendben?
- Persze! Kicsit meghúztam a lábam semmi komoly! - hazudtam mert én is tudtam ennél sokkal komolyabb - Azt szeretném kérni, hogy az első héten a bajnokságban legyek kispados. Egy hét alatt kicsit kiestem a rutinból és vissza szeretnék rázódni.
- Rendben, de biztos nincs semmi komoly?
- Persze! Viszlát!
Besétáltam az öltözőbe ahol Jason, Ryen és Louis volt. Leültem a padra és hallottam az ajtó csukódását. Felsóhajtottam és elkezdtem öltözni. Egyedül Louis maradt bent aki csendben öltözött velem szemben. Átvettem a gatyám és a cipőmet amilyen gyorsan csak tudtam magamra kaptam. Nem akartam, hogy véletlenül észrevegye a kötést vagy a daganatot. Átvettem a felsőmet és már készen is voltam.
- Jössz Lottie-val hozzánk, igaz? - szólalt meg Louis miután kiléptünk az öltözőből
- Igen!
- Mi a bajod? Olyan furán lépsz? Fáj a lábad?
- Kicsit meghúztam semmi komoly!
Bólint majd odamegyünk Lottie-hoz. Beültünk Louis kocsijába aki elvitt magukhoz. Mikor kiszálltunk sóhajtottam egy nagyot majd Lottie-ba karolva mentem be a hatalmas házba.
- Na, végre! - kiáltott fel két ugyanolyan lány
- Nyugi lányok! - nevetett Lott
- Szia! Én Dasy vagyok!
- Én pedig Phoebe!
- Oké! - mosolyogtam - Sarah!
Nevetve elmentek mi pedig tovább mehettünk. Egy fiatal nő jött elénk. Hány éves lehet? Nézem olyan 30-nak, de tuti több.
- Szia! Johanna vagyok, de csak Jay!
- Jó napot! Sarah vagyok!
- Nyugodtan tegezz!
- Rendben!
- Szia, én Dan vagyok!
- Örvendek!
- Engem is tegezz!
- Jó, jó mi most felmegyünk! - rángatott Lott
- Lottie! - szóltam rá durván mire bólintott
Észrevettem valaki nézését aki nem más volt mint Louis. Tuti rájött van valami komolyabb bajom. Basszus. Figyelhetnék jobban is. Felmentünk az emeletre ahol Lottie bevezetett a szobájába. Rögtön az ágyra ültem mert már nem sokáig bírtam volna lábon. Könnyeim szabadjára engedtem és nem fogtam vissza őket. Nem fogom sokáig bírni. El kell mennem orvoshoz. De, mi lesz a focival? Nem hagyhatom cserben a többieket. Nem tehetem meg velük. Bizonyítani akarok, hogy egy lány is lehet komoly focista. Eléggé híresnek számítok és tavaly az arany labdát is elnyertem pedig akkor volt az első bajnokságom. Szólt rólam már jó pár hír és nem akarom veszni hagyni az álmom. Lottie éreztem, hogy magához ölelt én pedig a vállára hajolva sírtam. Egyszerűen nem bírom a lábam.
- Menj el orvoshoz. Kérlek Sarah!
- A szombati meccs után elmegyek ha nem lesz jobb a lábam!
- Rendben!
Felvettem egy kényelmes szettet ami alól még a lábam sem látszik ki. Kötözöm és kenem is valamilyen krémmel, de nem használ. Lesántikáltam a konyhába ahol már normálisan léptem. Megittam egy kávét majd megkértem Dave-et vigyen el. Szerencsére meg is tette. A sérülésemről egyedül Lottie tud akivel nagyon jóban lettünk. Ma edzés után megyek át hozzájuk is úgyhogy örülök. Felsétáltam a terembe és leültem a helyemre.
- Sarah nem lesz ez így jó! Mutasd meg a lábad egy dokinak! - mondta aggodalmasan Lottie
- De akkor abba kellene hagynom a focit. Azt pedig nem akarom. A témát zárjuk is le!
Felsóhajtott majd inkább a délutánról beszélgettünk. Azt mondta készüljek fel a családjára mert már nagyon várnak. Fizzy-vel már találkoztam és ő is nagyon jó fej. A nap unalmasan telt semmi érdekes nem történt. Viszont mikor kicsöngettek az utolsó óráról remegő kezekkel indultam meg Lot-al az oldalamon a stadionba. Kijelentette, hogy ő is jönni akar. A fiúk szokásosan hülyéskedtek és nem bírtak magukkal. Mikor beléptem éljenezni és fütyülni kezdtek.
- Skacok nyugi van! - csillapítottam őket
Negyed óra múlva az edző lépett a pályára és kijelentette 10 kör futás. fájdalmas képpel néztem Lottie-ra aki rosszallóan rázta a fejét. Elkezdtük a futást amit én alig bírtam ki. Mikor az utolsó két kört futottam pár könnycsepp lecsordult az arcomon. Mikor kész lettem leültem a lelátók alá és térdeimre hajtottam a fejem. Borzasztóan fáj a lábam. Most alig tudok lábra állni.
- Mi van Sarah? - hallottam meg Lottie hangját
- Semmi! - rázom meg a fejem
- Nem lesz ebből jó! Komoly bajod is lehet ha már eddig nem lett.
- Nem megyek el dokihoz. A bajnokságot végig csinálom.
Felálltam és visszabattyogtam a srácokhoz. A srácok többször is megkérdezték mi a bajom, de egy egyszerű semmivel mindig lerendeztem. Az edzés végét ennyire még nem vártam. Az edző mondta szombaton van az első bajnoksági meccs. Mikor a többiek elmentek én az edzőhöz mentem.
- Sarah ma nem voltál formában. Minden rendben?
- Persze! Kicsit meghúztam a lábam semmi komoly! - hazudtam mert én is tudtam ennél sokkal komolyabb - Azt szeretném kérni, hogy az első héten a bajnokságban legyek kispados. Egy hét alatt kicsit kiestem a rutinból és vissza szeretnék rázódni.
- Rendben, de biztos nincs semmi komoly?
- Persze! Viszlát!
Besétáltam az öltözőbe ahol Jason, Ryen és Louis volt. Leültem a padra és hallottam az ajtó csukódását. Felsóhajtottam és elkezdtem öltözni. Egyedül Louis maradt bent aki csendben öltözött velem szemben. Átvettem a gatyám és a cipőmet amilyen gyorsan csak tudtam magamra kaptam. Nem akartam, hogy véletlenül észrevegye a kötést vagy a daganatot. Átvettem a felsőmet és már készen is voltam.
- Jössz Lottie-val hozzánk, igaz? - szólalt meg Louis miután kiléptünk az öltözőből
- Igen!
- Mi a bajod? Olyan furán lépsz? Fáj a lábad?
- Kicsit meghúztam semmi komoly!
Bólint majd odamegyünk Lottie-hoz. Beültünk Louis kocsijába aki elvitt magukhoz. Mikor kiszálltunk sóhajtottam egy nagyot majd Lottie-ba karolva mentem be a hatalmas házba.
- Na, végre! - kiáltott fel két ugyanolyan lány
- Nyugi lányok! - nevetett Lott
- Szia! Én Dasy vagyok!
- Én pedig Phoebe!
- Oké! - mosolyogtam - Sarah!
Nevetve elmentek mi pedig tovább mehettünk. Egy fiatal nő jött elénk. Hány éves lehet? Nézem olyan 30-nak, de tuti több.
- Szia! Johanna vagyok, de csak Jay!
- Jó napot! Sarah vagyok!
- Nyugodtan tegezz!
- Rendben!
- Szia, én Dan vagyok!
- Örvendek!
- Engem is tegezz!
- Jó, jó mi most felmegyünk! - rángatott Lott
- Lottie! - szóltam rá durván mire bólintott
Észrevettem valaki nézését aki nem más volt mint Louis. Tuti rájött van valami komolyabb bajom. Basszus. Figyelhetnék jobban is. Felmentünk az emeletre ahol Lottie bevezetett a szobájába. Rögtön az ágyra ültem mert már nem sokáig bírtam volna lábon. Könnyeim szabadjára engedtem és nem fogtam vissza őket. Nem fogom sokáig bírni. El kell mennem orvoshoz. De, mi lesz a focival? Nem hagyhatom cserben a többieket. Nem tehetem meg velük. Bizonyítani akarok, hogy egy lány is lehet komoly focista. Eléggé híresnek számítok és tavaly az arany labdát is elnyertem pedig akkor volt az első bajnokságom. Szólt rólam már jó pár hír és nem akarom veszni hagyni az álmom. Lottie éreztem, hogy magához ölelt én pedig a vállára hajolva sírtam. Egyszerűen nem bírom a lábam.
- Menj el orvoshoz. Kérlek Sarah!
- A szombati meccs után elmegyek ha nem lesz jobb a lábam!
- Rendben!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése