2.rész

Reggel kényelmetlenül ébredtem. A fejem majd szét hasadt amitől ahogy felültem megszédültem. Fejemhez kaptam és felnyögtem. Ahogy körbenéztem meglepődtem. Mindenki egymás hegyén hátán én pedig Louis és egy göndör srác mellett vagyok. Ezek szerint rajtuk feküdtem. Hogyan kerültem mellé? Mi történt az este? Mennyit ittam? Hogy kerültem ide? Nem is ez a kérdés hanem az, hogyan kerültek ide a szivacsok. A két srác mellettem is ébredezni kezdett és ők sem néztek ki jobban mint én. El tudom magam képzelni. Nyúzott kép, kócos haj, elkenődött smink. Csodás látvány. 
- Mi történt tegnap? - kérdezte Louis
- Hol vagyok? - a göndörke - Te ki vagy? - vág rám mire felnyögök
- Ezt én is kérdezhetném! - vágok vissza 
Hirtelen felült ami nem igazán volt jó ötlet a részéről. Hirtelen kapott fejéhez amitől visszaesett a matracra mellém. Louis mellettem a kezeit nézegette ami tele volt szúrás nyomokkal. Lehet járt a gatyám közelében. 
- Mi van a kezemmel? 
- Lehet jártál a közelemben! - kuncogok fel - Hol a táskám? - kérdem mire Harry a kezembe nyomja
Milyen jó, hogy van nálam fejfájás csillapító meg egy negyedliter víz is. Bevettem a gyógyszert és vártam a hatását. A fiúk csillogó szemekkel néztek mire feléjük nyújtottam a dobozt amiből el vettek egy egy szemet amit le is nyeltek. Mielőtt a többiek is felébredtek volna eltettem. Nem azért mert adnék nekik csak nincs annyi és igazságtalannak tartanám ha a fele csapatnak adnék a másiknak pedig nem. Felálltam és elkezdtem fésülködni (a fésűt a táskából szedtem elő) és észrevettem Louis nagyon gondolkozik. Lehet eszébe jutott valami. Ahogy húztam egyet a fésűn egy részlet jutott eszembe. Louis-al a pálya közepén faljuk egymást. Utána pedig szorosan egymáshoz húzódva táncolunk. Mivel háttal voltam neki érthető miért olyan a keze. Rémülten néztem rá abban ahogy ő is rám. Ezt nem hiszem el. Hogy tudtam őt megcsókolni? Hiszen nem is ismerem annyira. Hogy lehetek ennyire hülye. A többiek észre sem vettem már felkeltek és egy részük le is lépett. Az edző frissen lépett be a pályára és nevetés tört ki belőle ahogy meglátott minket. Nem akarom hallani a beszámolóját így a kávéautomatához mentem. Vettem egy kávét amivel visszasétáltam. 
- Sarah mindenki közül te voltál a legrészegebb! - veregette meg vállam az edző - Leigazolom a mai napod a suliban, menj haza és pihenj. Rád fér!
- Köszönöm! - fordultam ki viszont hallottam, hogy szólít így visszafordultam
- A felsődet azért keresd meg mielőtt elmész!
Lenéztem magamra és tényleg nem volt rajtam felső csak a nadrágom. Összeráncolt szemöldökkel néztem fel mert gőzöm sincs hova tűnhetett a felsőm. Pedig szerettem is. Várjunk. Hol van a bőrdzsekim? Hiszen azt vettem fel mielőtt elindultam. Körbe néztem és Louis kezében egy fekete csipke volt. Hogy került hozzá a felsőm? Elé álltam mire felnézett rám és elvigyorodott. 
- Visszakaphatom? 
- Olyan szexi! De rajtad úgy is jobban áll mint rajtam! - adja a kezembe
- Még jóhogy!
Felkapom a csipkét és a fürdőbe igyekszem. A sminkem annyira nincs elkenődve így egy kicsit igazítok rajta majd visszamegyek. Már csak Louis a göndör és az edző maradt.
- Hol a húgom? - kérdezte Louis
- Elvitte egy csávó! Valami Tommy
- Az a csávója! - dünnyögi
- Viszont Louis haza tudnád vinni Sarah-t? Messze lakik és szakad az eső. 
- Nem vagyok kislány! Hazatalálok! - mondom
- Igen, de a szüleid mondták nem engedhetlek el egyedül. Így is elég pipák ahogy hallottam a hangjukon.
Basszus anyámék. Uhh mit fogok én kapni? Már előre félek. Végül egy hatalmas fekete Range Rover-ben ültem a két sráccal akik nagyban beszélgettek. 
- Egyébként göndör elmondod a neved? - hajolok előre mire egy pillanatra rám néz, látszólag meg van lepődve
- Komolyan kérdezed? - lepődött meg mire egy hatalmasat bólintok - Harry Styles!
- Kösz!
- Anyám milyen korszakból vagy te való? Három éve senki sem kérdezte meg a nevem!
- Mivel nem ismerlek titeket így valahonnan tudnom kell a neved. És mivel itt vagy megkérdeztem!
Bólint majd inkább az útra figyel. Hamar megérkezünk majd egy "Kösz a fuvar" után bementem a házba. Még a cipőm sem vettem le, de már a szüleim és a bátyám haragos tekintetével találtam szembe magam. Uhh. Azért nem számítottam, hogy ennyire haragudni fognak rám.
- Hol voltál ennyi ideig kisasszony? - kérdi apa
- Most keltem fel egy órája!
- És ki mondta, hogy ott aludhatsz? - szólalt meg anya
- Az edző azt mondta mivel mindenki részeg lesz aludjunk ott! És ott is aludtam.
- Igen? Akkor én is mondok valamit! - mondja éllel a hangjában - Egy hónap szobafogság és egy hétig nem mehetsz focira!
- De most miért?! - emelem meg a hangom - Hazaértem és egyébként sem mondtam mikor jövök! Annyit írtam majd! - kiabálok most már 
- Ne neked álljon feljebb! - emeli meg apa is a hangját 
- Bezzeg ha meg Dave ment el akkor ő semmit nem kapott! Mert ő a tökéletes! - kiabáltam és felfutottam a szobámba
Mivel baromira ideges vagyok valahogy le kell nyugtatnom magam amit csak egy dologgal lehet. Ebben az esetben ha elmegyek az edzőterembe. Gyorsan átöltöztem, belepakoltam pár ruhát egy táskába majd kimásztam az ablakon. Futva indultam a szokásos edzőterembe ahol már törzsvendégnek számítok. Egy óra múlva már a konditerem öltözőjében vettem fel a sportmelltartóm, a feszülős cicagatyám és a futócipőm. Bementem a terembe ahol rajtam kívül még egy ember tartózkodott. Nem csodálom hiszen iskola idő van. A futópadon melegítettem mikor két ismerős jelent meg. Louis és Harry. Nem szóltam semmit hanem inkább a futásra és a fülembe üvöltő zenére figyeltem. Nem tudom mennyi ideje futhattam, de mikor Louis állt elém kivettem a fülhallgatót a fülemből és rá figyeltem. Már kezdtem nagyon fáradni, de nem hagytam abba.
- Nem akarok beleszólni, de nem akarod abbahagyni a futást? Mi két órája jöttünk és te azóta futsz! És ahogy elnézlek mindjárt leesel a padról is!
Ahogy ezt kimondta egy hatalmasat estem ugyanis nem figyeltem. A földön feküdtem és azt hiszem a bokámnak kampec. Fáj, de ezt nem fogom senkinek sem mondani. 
- Ezt mondtam!
Nem mondtam semmit csak csukott szemmel feküdtem mivel szédültem. Nagyon.
- Jól vagy?
- Ahha!
Felültem és nagy nehezen felálltam. Viszont ahogy a jobb lábamra tettem a súlyom borzalmas fájdalom nyilalt bele. Levettem a súly az egyik lábamról így egy fokkal elviselhetőbb volt a fájdalom. Louis furán méregetett, de nem mondott semmit csak visszament Harry-hez. Mikor nem figyelt bebicegtem az öltözőbe. Nem sok kellett, hogy elsírjam magam. Levettem a cipőm és a bokám látványára elborzadtam. Be van dagadva és be is van lilulva. Nem törődve vele átöltöztem majd elindultam haza. Kibicegtem viszont az előtérben valaki megfogott.
- Mi van a lábaddal? - kérdi Harry
- Semmi!
- Akkor miért sántítasz? - kérdi felhúzott szemöldökkel
- Kicsit fáj, de semmi komoly!
- Biztos? 
- Ja, miért lenne?
- Mert láttam mekkorát estél a futópadon.
- Jól vagyok!
Megfordultam és elhagytam a konditermet amilyen gyorsan csak tudtam. Mikor hazaértem azon gondolkoztam, hogy másszak vissza a szobámba. Mindegy meg kell próbálnom az ajtón bemenni. Kinyitottam az ajtót és besétáltam. Szerencsére gond nélkül feljutottam a szobámba. Levettem a csukám és a bokám kezdtem el vizsgálni. Ez egyáltalán nem néz ki jól. Basszus. Remélem egy hét elég lesz amíg helyre jön. Kezdődik a bajnokság és muszáj lesz belehúznom.