8.rész

Letettem az érettségit és ma indulunk el a turnéra. Elsőnek Londonba megyünk ahol fölszedjük a srácokat. Louis szerint már találkoztam velük csak részeg voltam. Na, ez pont kiesett. Mostanában viszont elég sok időt töltünk együtt. Ahogy Lottie mondta ő is teljesen mellettem áll. Louis rengeteget törődik velem, de nem úgy, hogy közben éreztesse velem, hogy milyen vagyok. Törődik velem viszont úgy mint egy normális lánnyal. Nagyon jóban lettünk aminek nem tudom örülnöm kellene e. Őt is elveszíthetem bármikor. Nem sokára betöltöm a tizennyolcat amit velük fogok tölteni. Mindent összepakoltam már amire szükségem lesz. Amit kaptam nyakláncot és karkötőt soha nem veszem le ugyanis az erőt ad nekem a barátaimon kívül. A srácoktól elbúcsúztam, de megígértük beszélni fogunk. Nem minden nap, de két hetente legalább egyszer. Amióta ilyen a lábam nem nagyon mozdultam ki most viszont minden nap rengeteget fogok sétálni. A napjaim nagy részét azzal töltöttem, hogy magassarkúban mentem. Meg kell benne tanulnom járni. Tudok bennük járni csak eléggé fura érzés, de tudok bennük menni. Felvettem egy normális ruhát hajamat szabadon hagytam majd kisminkeltem magam egy kicsit.


Lottie megtanított sminkelni. Meg kell mondani elég ügyes. Azért is megy többek között a turnéra, hogy Lou-tól tanuljon. A szüleimmel jobban elhidegültünk, de ez engem már nem tud érdekelni. Mióta a fejemhez vágták, hogy nyomorék vagyok és szükségem van a segítségükre nem szólok hozzájuk. Ezek a szavak nagyon fájtak főleg tőlük, de ha így gondolják el kell fogadnom. A bőröndömet és a sporttáskámat megfogva mentem ki a házból ahol Louis rögtön elvette a csomagjaim. A szüleimtől el sem köszöntem ahogy a bátyámtól sem. Nem is érdekel. Ha nem érdeklem akkor nem fogok erősködni. 
- Készen állsz? - kérdi Louis mosolyogva miután adott az arcomra egy puszit
- Azt hiszem! - sóhajtok és beszállok az anyósülésre
Pár óra kocsikázás után megérkezünk Londonba ahol Louis a gazdag negyedbe megy. Mikor megáll még nem szállok ki amit furcsáll.
- Mondtad neki........... - elgondolkoztam hogyan is fejezzem ki magam - milyen vagyok?
- Olyan vagy mint a többi ember egy kis különbséggel. 
- Nem vagyok olyan!
- De, tudják. Egyébként nem azok a fajták akik elítélnek valakit mert egy kicsit már mint a többi ember!
Bólintok majd kiszállok. Bemegyünk a házba ami baromi jól néz ki. Egyébként ha még nem említettem volna bővültem pár idézettel a testemen. De ez nem ide tartozik. Az előtérben négy srác fogadott. Azok közül Harry rögtön megölelt amit viszonoztam.
- Szia én Liam Payne vagyok!
- Szia, Sarah!
- Niall Horan!
- Örülök!
És a negyedik. Egy nagyon titokzatos srác. Azt hiszem ő a banda rosszfiúja. A kinézete alapján biztosan. Magas, tetovált, barnább bőr, fekete haj és sötét szem. Ijesztő.
- Zayn Malik!
- Örülök!
- Gyere megmutatom a szobád! - ugrándozik Lottie
Felmentünk az emeletre ahol csomó ajtó volt előttem. Mindegyik ki volt díszítve és mindegyiken szerepelt egy név. Az enyém Harry és Louis szobája között volt. Ahogy bementem rögtön beleszerettem. Bordó és fehér színek kombináltak és nagyon tetszett.


Az én stílusom. Igaz ez a szín nem a kedvencem, de még is imádtam. A szobaajtó pedig egyenesen a kedvencem. Na, nem a színe miatt. Nem. Hanem a Lottie-val, Louis-al, az ikrekkel és a Fizzy-vel készült képeim vannak ráragasztva. Csomó hülyeség. Egy viszont nagyon tetszett. Én és Louis vagyunk rajta mikor épp megpuszil én pedig mosolygok. Ezen a képen olyan mintha együtt lennénk, de ez nem igaz. Lottie mondta ne pakoljak ki csak azt amit nem akarok vinni a turnéra ugyanis holnap indulunk. Már nagyon izgatott vagyok. Leültem az ágyra mikor kopogtak.
- Gyere! - kiabáltam ki
Louis jött be mosollyal az arcán. 
- Szia!
- Szia! - mondom - Minek köszönhetem látogatásod!
- Hoztam neked valamit! 
- Na, ne már!
- Nyugi ez tetszeni fog!
Elővesz a zsebéből egy kis tárgyat amit át ad. Nem akár mi. Két medál van egy kis karikán. A londoni big beng és az eye. Szorosan öleltem meg mert ez sokat jelent. Tudja minden városban venni akarok ilyen medált és itt majd csak a turné végén tudnék ugyanis holnap elhagyjuk a város. 
- Köszönöm! - teszem fel a karkötőmre a focilabda mellé
- Nincs mit! Most viszont gyere le kajálni!
- Oké!
Lemegyünk a konyhába ahol a többiek már várnak. Melegszendvics a kaja, de nagyon jól esett. Fel kellene szednem pár kilót mert zavar, hogy ennyire vékony vagyok. Viszont óvatosan kell ennem ugyanis ha felmegy azt nem tudom majd eltüntetni csak ha nem eszek. Amit meg nem akarok. Soha nem akartam megölni magam vagy éheztetni. Nem volt olyan rossz életem. Mikor végeztünk átmentünk a nappaliba beszélgetni. Nagyban beszélgettünk és újra éreztem amit már hónapok óta nem. Újra egy csapat tagja vagyok. Csak nehogy őket is elveszítsem.