5.rész

Nem tudom mióta vagyok ebben a kórházban. Napok, hetek. Nem tudom. Nem érdekel. Az életemnek semmi értelme nem lesz. Egy műtétem volt már eddig ami után kijelentették a lábam annyira sérült lehet le fog bénulni a lábam. Ez annyit jelent soha többet nem focizhatok. Ezt a doki is kijelentette. A srácok közül egy valaki minimum meglátogat. Lottie pedig minden nap bejön iskola után. A szüleim dolgoznak nem tudnak minden nap bejönni, de mindig írnak vagy hívnak. A bátyám pedig miután elküldtem melegebb éghajlatra nem jön be hozzám. Örül annak, hogy itt vagyok és soha többé nem fogok tudni focizni és ez engem nagyon bánt. Az egész internet rólam szól és mindenki kérdezősködik. Voltak olyan emberek is akik szerint csak megjátszom magam. Pedig ez nem igaz. Ma is egy nap a sok közül amit a kórházban kell töltenem. Ma lesz megint egy műtétem ami miatt Lottie itt van mellettem az ágynál. Ez dönti el, hogy a lábam nyomorék lesz e vagy sem. Ez nem az orvosoktól fog függeni. Ha beválik akkor jó és nem lesz lebénulva félig meddig a bokám. Ha nem válik be akkor furán fogok járni. Remeg az egész testem és egyszerűen nem tudok lenyugodni. Fáj, hogy a szüleim nem tudtak bejönni legalább pár percre, de legalább itt van velem Lottie és Louis is, de ez nem számít sokat. Igen, Louis mindig itt volt mikor Lottie is. Vagyis a legtöbbször mivel ő hordja hozzám a húgát. Jay, Dan, az ikrek és Fizzy is voltak bent nálam. Legalább őket érdeklem. Nagyon megkedveltem őket és szerintem ők is engem. 
- Nem lesz semmi baj! Oké? - nyugtat Lottie - Nagy esély van, hogy minden rendben lesz, de bármi is lesz én itt vagyok! - ölelt meg szorosan
Kinyílt egy ajtó és két nővér jött be. Sóhajtottam és félőn néztem a lányra aki halványan mosolygott és integetett. Próbált nyugodt maradni, de látszik rajta cseppet sem az. Betoltak egy ismerős terembe ahol műteni fognak. Beadták az altatókat ami alatt pár perc alatt kiütött.

Louis Tomlinson

Annyi minden történt az elmúlt pár hétben. Nem gondoltam volna, hogy egy lány ennyire meg fog bennem maradni mint ő. Borzalmasan lesokkolt az mikor láttam ahogy berakják egy mentőbe és szirénázva elhajt. Azóta majdnem minden nap bent vagyok nála hála Lottie-nak. Na, igen Lottie. Teljesen össze van törve lelkileg. Magát hibáztatja  mert tudott Sarah sérüléséről és senkinek nem szólt. Pedig ez nem az ő hibája, de nem hallgat rám. Sarah is tudom saját magát hibáztatja amit meg is értek. Nem tudom miért nem tudott eljönni orvoshoz. Pedig nem ő a hibás hanem én. Nem vettem észre mennyire fáj a lába miután elesett. Hogy lehettem ilyen figyelmetlen? Pedig láttam rajta, hogy nincs minden rendben. Én pedig hagytam, hogy idáig fajuljon a dolog. Azt nem tudom, hogy volt képes hetekig bírni, de Lott szerint nagyon nehezen bírta. Azt mondta mikor nálunk járt mikor felmentek a szobájába rögtön sírt és a meccs előtti napokban is minden nap. Nem is csodálkozom. Én biztos nem bírtam volna hetekig. Miért voltam ilyen vak? És a szülei? Ők miért nem vettek észre semmit? Pedig egy lakásban laknak és a lányuk. És én még itt velük a kórházban nem sűrűn futottam össze velük. Talán három négyszer. A bátyját pedig összesen kétszer látták. Az orvosok azt mondták nem sok esélye van a lábának, hogy normális legyen. ettől tudom Sarah össze fog törni és valakinek lelket kell bele önteni. Ha kell én segíteni fogok neki ahogy Lottie is kijelentette nem hagyja egyedül. Sarah az egyetlen igazi barátja és ez nagyon jó érzéssel tölt el. Eddig mindig mindenki kihasználta. Vagy hírnév (amit Lottie-n keresztül nem nagyon kaphatott volna meg, de mindegy) és a pénz. De Sarah teljesen más. Lehet ezért fogott meg benne valami. Lottie sírva borult a nyakamba miután kitolták a lányt. Láttam Sarah szemében a félelmet ami nagyon bántott. Hetek óta sír mivel soha többé nem focizhat. A srácok borzalmasan sajnálják Sarah-t ezért meglepetést is szervezünk neki. 

- Lottie, figyi nem lesz semmi baj! - néztem húgomra - Sarah-nak szüksége lesz rád miután visszajött. Neked kell neki lelket öntened belé, ha nem teszed teljesen magába fog zuhanni.

Lottie bólogat, hogy érti mit akarok mondani. Neki sincs normális élete, de megszokta. Most viszont rengetegen faggatják. Köztük az iskolába, és az újságírók is. Az utóbbiak nagyobb gondot jelentenek. Voltak bent haverjai akik eléggé aggódtak a lány irányt. A húgom megmosta az arcát majd visszajött mellém.

- Louis nem tudom mi lesz vele! Nem leszek elég egyedül, hogy lelket öntsek belé. Végig reménykedett benne, hogy a lába normális lesz, de ennek 1% az esélye. El fogja veszteni a reményt. A foci volt az élete amit abba kell hagynia! - mondja aggodalmasan

- Figyi nagyon megkedveltem Sarah-t én is segítek, jó? 

- Köszönöm, Louis! - ölel meg

Három és fél óra múlva jön egy orvos, hogy végeztek a műtéttel és nemsokára fel ébred Sarah. 

- Az a helyzet, hogy sajnos Miss Benson bokája nem fog normálisan működni! - mondja - Fog tudni járni, de nem úgy mint a többi ember!

Lottie kikerekedett szemekkel nézte a dokit ahogy én is. Ha ezt Sarah megtudja teljesen össze fog törni. Hogy fogjuk mi ezt közölni vele.

- Sajnálom. Majd mi közöljük vele is és a szüleivel is! - ezzel ki is megy helyette pedig betolják Sarah-t

Harmadik hete van bent, de látványosan lefogyott és elhanyagolta magát. Haja száraz, szája repedezett, arca beesett, szemei karikásak és iszonyat vékony lett. Viszont így is eszméletlenül néz ki. 

- Mi lesz vele? - kérdi húgom

- Nem tudom, de itt kell lennünk mellette!

- Louis suli után megyek veletek a turnén. Nem hagyhatom itt! - néz rám aggodalmasan - Nem jöhetne velünk? Neki is szerintem jót tenne! És mindig szeretett volna világot látni. Kérlek. Csak kérdezd meg!

Sóhajtottam egyet és egy aprót bólintottam. Nem tudom mi fog ebből kisülni. Harry-vel nagyon kijön Sarah és szerintem nem bánná. Viszont a rajongók. Ha megtudnák, hogy velünk van szétszednék és ez még jobban összetörné. Majd megkérdem a szüleit is el e engednék meg, hogy ő mit fog hozzá szólni. Lottie aggodalmasan nézte a barátnőjét aki már ébredezett. Oldalra nézett ahol ahogy meglátta Lottie-t elmosolyodott. Olyan ártatlan pedig egyáltalán nem az. Mikor részeg volt a focis bulin akkor is egy vadmacska volt. Mikor teljesen leitta magát valamilyen szinten még józan voltam úgyhogy arra teljesen emlékszem. És arra is, hogy baromi jól csókol. 

- Minden rendben? - kérdi Lott

- Igen! Csak fáradt vagyok! - sóhajt egy picit - A szüleim itt vannak? - kérdi reményteli hangon

- Nincsenek! 

Csalódottság ül ki szemeibe. Borzalmas látványt nyújt. Nem tudom miért nem tudnak bejönni a szülei legalább egy kicsit. kinyílt az ajtó mire odakapta tekintetét. Mikor meglátta a dokit elszállt minden reménye. Tudom miért jött. Közli a hírt Sarah-val. 
- Jó napot! - köszön neki a doki - Sajnálatosan a műtét nem sikerült. A jobb bokája lebénult, de fog tudni járni viszont kicsit máshogyan mint a többi ember.
Ahogy ezt a lány meghallotta zokogva dőlt a húgomra aki a hátát simogatta és nyugtatta. A doki még mondani akart valamit így felém jött.
- Miss Benson holnap délután elhagyhatja a kórházat. Egy hétig mankót kell neki használnia. Naponta picit járhat, de maximum 10 percet. A szüleit értesítettük akik majd bejönnek érte!
Bólintottam, a doki pedig már el is tűnt. A húgom karjában lévő lány még mindig keservesen zokogott. Gondolatban hallottam ahogy lelkileg összetörik. Nagyon sajnáltam Sarha-t. Még a tizennyolcat sem töltötte be, de már lebénult az egyik bokája. Az élete volt a foci és abba kell neki hagyni. Mintha nekem nem lehetne énekelnem. Elvennék tőlem a levegőt. Elviselhetetlen lenne. Nem tudnám átélni. Sarah pedig pont most teszi. Most ment tönkre az élete. Rekordot döntött azzal, hogy tavaly aranylabdát nyert ami egy hatalmas elismerés. Idén is esélye lett volna viszont nem lehet. Nem tudtam tovább hallgatni ahogy Sarah összetörik így elhagytam a termet. Ahogy kiléptem a folyosóra ahol az edzőbe ütköztem. Arca elszörnyedt, gondolom hallja Sarah keserves zokogását.
- Nem sikerült?
- Nem! - suttogom - Nem tudom mi lesz vele! Teljesen összetört.
Bólintott majd bement a szobába. Lementem a földszintre ahol vettem magamnak egy kávét. Hulla fáradt voltam, de most képtelen lennék aludni is akár egy percet is. Azon gondolkoztam amit Lottie mondott. Sarah egy hónap múlva érettségizik amit meg fog kapni bármi is legyen. Gond nélkül eljöhetne velünk a turnéra. A többieket nem ismeri Harry-n kívül, de szerintem nem bánnák. Vagyis találkoztak csak Sarah részeg volt. Amilyen gyorsan csak tudtam elhagytam a kórházat és Sarah szüleihez vettem az irányt. 

Sarah Benson

Ahogy a doki kimondta életem legfájdalmasabb mondatát összetörtem. Mihez fogok kezdeni? Bénult láb és a focin kívül semmihez sem értek. Elvesztettem mindenem egy rohadt hülyeség miatt. Miért nem tudtam Lottie-ra hallgatni és eljönni dokihoz? Nem nekem makacsnak kellett lennem és focizni. Nagyon jó ötlet volt mondhatom. Már vagy 10 perce Lottie karjában zokogok és nem tudom abbahagyni. 

- Lottie mihez fogok kezdeni magammal? Semmihez sem értek!

- Megoldjuk, jó? - kérdi - Nézd beszéltem Louis-al és ő is melletted áll ahogy a szüleid és a csapat is. A suliban a fiúk már nagyon várnak és ők is melletted vannak.

Mikor a szüleimet megemlíti felhorkantok. Arra nem képesek, hogy bejöjjenek legalább pár percre. Nagyon mellettem állnak. Anyagilag nem lesz gondom viszont az életem romokban hever. És ez nem önsajnálat. Most közölték velem nem fogok tudni normálisan járni és eltiltottak a focitól. Azon kívül semmit sem tudok. De tudok gitározni, zongorázni és dobolni. De nagy cucc. Ezzel nem sokat tudok kezdeni mivel énekelni nem tudok hozzá. És ha tudnék is ki hallgatna egy nyomorék lányt? Én biztosan nem. Elhúzódok Lott-ól aki bíztatóan mosolyog. Ő mellettem áll. Louis már kiment, de helyette az edzőm váltotta fel. Csalódottság tükröződik szemeiből ami engem is elszomorít. 

- Szia, Sarah! - köszön

- Jó napot, edző bá'!  - köszönök - Mi járatban? Gondolom hallotta a hírt!

- Igen, és el sem tudod képzelni mit érzek. Magam sem tudom, de ha bármiben tudok segíteni csak szólj.

- Köszönöm, de most arra lenne szükségem, hogy elmenjek a világ másik felére.

Lottie-nak jelezett a telefonja ami egyet jelent azzal, hogy SMS-e jött. Kérdőn néztem rá mert valami nagyon jó hírt kaphatott. 

- Ezt meg is lehet oldani! - mondja vidáman - Júniusban megyek a srácokkal a turnéjukra és megkérdeztem nem e jöhetnél e te is. Akkor már tizennyolc vagy. Louis mondta ő nem bánná és tudom szerettél volna mindig világot látni. 

- A szüleim nem egyeznének bele úgyhogy lőttek az ötletednek!

- Tévedsz! Louis írta, hogy járt a szüleidnél akik még örültek is, hogy nem fogsz otthon maradni és magadba roskadni. 

- Nem is tudom! Csak feltartanék mindenkit. Hiszen nyomorék vagyok. És a srácok sem örülnének nekem. Csak mindenkit feltartanék.

- Nem vagy nyomorék és Louis megkérdezte a srácokat akik nem bánják. A menedzser mondta van pár hely úgyhogy jöhetsz. Csak neked kell döntened. 

- Nem is tudom. Mit szólnának a rajongók? De nem is ez érdekel. Hanem én mit is csinálnék ott? Csak aggaték. 

- Sarah ha aggatnál nem ajánlottuk volna ezt fel. Gyere jó buli lesz! 

Sóhajtottam és nem igazán tudtam mit mondjak. Ez egy hatalmas lehetőség, de mindenki azt hinné csak hírnév miatt mennék. Mindenki nekem támadna amit biztosan nem bírnék elviselni. A közösségiken állandóan írnának mindenféle trágár üzeneteket. Ha privátra váltanék akkor sem lenne teljesen jó ugyanis egy csomóan követnek akik simán tudnának írni. Ajj, de engem mikor is érdekelt mások véleménye. Soha. Akkor most miért töröm ilyeneken a fejem.

- Rendben! - erőltetek magamra egy halvány mosolyt

- ÁÁÁÁÁÁÁÁÁáááá - sikít fel Lottie majd a nyakamba ugrik - Egyébként holnap hazamehetsz. Mankóval kell járnod egy két hétig, és naponta egy picit kell járnod az nélkül. A szüleid majd akkor bejönnek érted.

- Ez király! - mondom szomorúan

A szüleimet egyáltalán nem érdeklem. Három hete vagyok bent és alig jöttek be. Ez talán jobban fáj mint az, hogy nem focizhatok. A srácok többet voltak bent mint anyámék. Lottie pedig minden nap. Látom, hogy fáradt, de nem megy haza hanem inkább velem van és ez hihetetlenül jól esik.